Nem tudom, az élet mennyit ér,
Nem tudom, szavam van-e énnekem,
Nem tudom, mit kapsz egy vétekért,
S nem tudom, a spiclik mit mekegnek.
Nem tudom, a katonák kit keresnek,
Nem tudom, hány ember bolond,
Nem tudom, mi fémből, mit veretnek,
De azt bizton tudom, ki vagyok.
Nem tudom, ki merre jár, s miért,
Nem tudom, ki mit kezd majd velem,
Nem tudom, mely szakmás miben mér,
S nem tudom, ki fogja meg a kezem.
Nem tudom, létezik-e szerelem,
Nem tudom, a szív miként dobog,
Nem tudom, hogy hívják a szellemet,
De azt bizton tudom, ki vagyok.
Nem tudom, egy ölbe, mennyi fér,
Nem tudom, miből adjak neked,
Nem tudom, mi a hála egy éjjelért,
S nem tudom, hogy beszéljek veled.
Nem tudom, mikor jön meg az eszed,
Nem tudom, holnap majd hol lakok,
Nem tudom, van-e még itt élet,
De azt bizton tudom, ki vagyok.
Nem tudok hát semmit, drága herceg,
Nem tudom, mely folyó, merre csobog,
Nem tudom, a legjobb lét merre termett,
De azt bizton tudom, ki vagyok.
Nagyon tetszett a versed és válaszra inspirált.
VálaszTörlésVálasz, Villon: Apró képek balladája c. versének, Cubbe által szabadon átköltött versére
Tudom, egy lyukas garast sem ér az élet,
Tudom, szavam semmi, elolvad mint a hó,
Tudom, mindent lehet, nincs se bűn, se vétek,
S tudom, hogy minden spicli ócska szófosó.
Tudom, rossz válasznál katonák visznek el,
Tudom, mára már nincs sok normális ember,
Tudom, puha fém a pénz, s kemény a bilincs,
Szar így az élet, nékem mégis drága kincs!
Tudom, ki, aki mással rosszban sántikál,
Tudom, mindenki tüzes pokolra kíván,
Tudom, mester, munkát csak aranyért kínál,
S tudom, ellöki kezem, majd a sok zsivány.
Tudom, ki Ámor, nyila sűrűn eltalál,
Tudom, a szív mindig ver, soha meg nem áll,
Tudom, a szellemhez hogyan vezet kilincs,
Szar így az élet, nékem mégis drága kincs!
Tudom, megannyi hölgy ölének méretét,
Tudom,a jóból mikor s mennyit adhatok,
Tudom, köszönet jár az éji kéjekért,
S tudom, hogy mikor, hogyan, és mit mondhatok.
Tudom, hogyha egyszer talán majd észre térsz,
Tudom, ha akarsz, egy híd alatt majd elérsz,
Tudom, még nyomorult létünknek vége nincs,
Szar így az élet, nékem mégis drága kincs!
Tudok már régen mindent, drága Hercegem,
Tudom, a kis patak a nagy tengerre jár,
Tudom, maradok végleg szegény proletár,
Tudom, pofám fogom, s ülök a seggemen!
Szar így az élet, de mégiscsak szép nekem!
Üdv: engs