Becsukom a szemem...
Érintésed képzelem;
képzeletben élem át,
mese tán az egész
képzeletem dallamán...
S minden, ami tényleg van:
megszűnik a külvilág,
mikor ajkaimra képzelem
ajkaidnak vonalát.
Felmerül a kérdés, kipattan a szem...
Hová tűnik ilyenkor
milliónyi képzetem?
Hová lesz a tudat,
s mi történik velem?;
Valamint egy (tán tév-)képzet alapján,
mondhatom-e bizton?
Szeretem! ?
És becsukom a szemem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése