Elfolyik a tinta
szétcsúsznak a lapok:
Hol épphogy vánszorognak,
máskor repülnek a napok.
Tovaszáll minden idő,
már a papír is sárga:
Pillanatok alatt tiprod
mindenem a sárba.
Kamaszként mely állat kapar
érthetetlen sorokat?
Egy emberöltő, s megfakul,
mint értelmetlen sorozat!
Otromba paca!
Csak egy folt a papíron...
Itt hagyom e lapokat,
csak emléked Ne maradjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése