Rég ragadtam tollat azért,
hogy megtört szívem vágyairól
meséljek fájdalmas, szomorú mesét,
s hogy Neked, Te Szent, Te Egyetlen,
nevedet imádkozva zengjem a világnak.
Most mégis tintába mártom pennámat,
hogy leássak minden lélek mélyére,
s hogy daloljak éjt nappallá téve
Teérted egyetlen szerelmem!
Merkúr vigyázza minden léptedet
hosszú utadon, hová én nem
mehetek veled,
S engedjék a földi istenek,
hogy képes legyek…
Hogy elengedjelek!
Szép szóval, s egyetlen almával
engedlek el magamtól,
de meg ne edd!
Tudom, a párkák elvágtak már
egy fonalat,
de követlek Kedves, amint
enyém is elszakad,
… mikor kezdődik új kor, s
Abba majd némán görnyedek.
Vénusz álljon melletted, s ragyogva
tartsa meg szépségedet!
Nem kell tovább,
csak míg utol nem érlek,
s rágja földi porhüvelyed bár
millió féreg,
tudd Kedves, én ugyan úgy
Szeretlek Téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése