Szellemként bolyongok, kihaltak az utcák.
Sötét utca, csendes folyosó...
Magány csendes útitársam:
mellettem lépkedve kínoz.
Csak az nincs mellettem,
ki feledtethetné bánatom.
Nincs mellettem, elvesztettem,
mindörökre itt hagyott,
csak azt nem tudja:
Ő jelentett nekem minden csillagot!
Sötét árnyként lépkedem,
megpihennem nem lehet,
Nincs, ki szívem befogadja,
vigasztalja lelkemet...
Sírok, zokogok, mert nincsen már, ki megszeret.
Nincs kitől szívem újra dobban,
nincsen már, hisz elhagyott,
Sosem volt enyém, nem szerettem
még egy ilyen csillagot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése