Ha tudnád, hogyan telnek az éjszakáim, mikor nem vagy mellettem... Ha tudnád, mennyit kínlódtam és szenvedtem a gondolattól, hogy végleg elveszíthetek... Ha tudnád... akkor sem történne semmi. Nem érhetnélek el akkor sem, mert számomra milliónyi fényév távolába izzó, tüzes gázgömb vagy. Egy csillag! Talán a legfényesebb csillag az égbolton.
Elmondhatatlanul vágyom arra, hogy hozzád olyan közel léphessek, hogy már ne legyen szükségünk szavakra, csupán gondolataink azonos fázisban mozgó hulláma irányítsa a tetteinket.
Mikor két szemedbe nézek, elönt a forróság. Az öröm, és a bánat egyszerre tör fel bennem, és nem tudom, könnyemet hagyjam-e végigcsordulni arcomon, vagy egyszerűen csak élvezzem annak a drága szempárnak páratlan, csodálatos csillogását?!
"Amikor a szerző (...) a megtisztulás szándékával ragad tollat, nem okvetlenül az olvasók érdekeit szolgálja." /Jon Krakauer/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése