Ó fényes Erósz, szerelem istene,
Nyiladat ne merítsd szerelmes szívembe!
Könyörülj kérlek, s tűnjön a vágy,
Vagy, kit szívem vár, szólj hozzá hát...
Nem is oly régen, szép életem volt,
Te adtad őt nekem, ki lélekben elrabolt.
Szerethettük egymást, mint tavasz a virágot,
Általad jött erővel feldöntöttem a világot.
Itt van lásd minden, szívem is odaadnám,
Ha csak egyetlen egyszer újra láthatnám.
Mézédes hangja még fülemben hallik,
Illatát még érzem, s emléke ámít.
Szeretem őt, Erósz, te bizton megérted,
Segítségemre légy, könyörögve kérlek!
Hallja meg kiáltásom, mivel Őfelé izenem:
Meghalnék érte; életnél jobban szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése